Eredeti címe: The Host
Rendező: Andrew Niccol
Író: Stephenie Meyer
Forgatókönyvíró: Andrew Niccol
Megjelenés: 2013
Kategória: sci-fi
Előzetes: megnézem

„A burok a szerelem és az áldozathozatal története a közeli jövőben, amikor az egész emberiség sorsa veszélybe kerül. A Földet békés idegenek, a Lelkek foglalják el. A Lelkek átveszik az irányítást a legtöbb ember elméje fölött, testüket azonban érintetlenül hagyják, és beleköltözve buroknak használják. A kevés emberi ellenálló egyikét, Melanie-t (Saoirse Ronan) elfogja a Hajtók egyike (Diane Kruger), akik az utolsó emberektől védik az új fajt. Kétségbeesett csata után Melanie testébe beleoperálnak egy Vándor nevű Lelket. Vándort figyelmeztetik, hogy a heves érzelmek, a szenvedély és az élénk emlékek miatt nem könnyű egy emberben élni, ám van valami, amire nem számított: teste korábbi lakója nem hajlandó átadni az elméje fölötti uralmat.”

Úgy gondolom,  hogy a filmet leginkább a könyv olvasása után érdemes megnézni, mivel a könyvben sok olyan dolgot leírnak ami a filmben nem derül ki. Én is előbb olvastam és csak utána néztem meg a filmet. Jobb lett, mint amire számítottam. Igazából egy ilyen fajta könyvet szerintem nehéz megfilmesíteni, és hát pont ezért gondoltam azt, hogy gyenge lesz. Meglepődtem rajta, mikor megnéztem, nem lett a legjobb, de nézhető. A legjobban az zavart, hogy sok olyan jelenetet raktak bele, aminek köze sem volt a könyvhöz, vagy éppen sok mindent kihagytak belőle. Az események már-már túl gyorsan pörögtek, amit valamilyen szinten megértek, hisz nem lehet végtelen hosszú a film, de azért a fontosabb részeket nem kellett volna csak úgy átugrani. Mellékesen megjegyzem, hogy bár nem nagy jelentőségű, de szerintem a Lelkek iszonyat bénán voltak megoldva benne, de ez nézőpont kérdése. A színészekről csak annyit, hogy nem tudom hova soroljam őket, lehettek volna jobbak is, de végül is nem volt bajom velük (a magyar szinkronnal viszont annál inkább). Természetesen volt, ami tetszett benne, például, hogy hiába nem adja vissza a könyvet,mégsem untam el magam miközben néztem. Végig fenntartotta az érdeklődésemet, és szerintem ez sem utolsó egy filmnél. Többet nem igazán tudok róla írni, ha értékelnem kéne, az összes hibájával együtt, akkor ez olyan tipikus „egyszer jó volt megnézni” film volt.